2009

 Teljesítménytáblázat 2009, itt: 2009 km web.xls (28,5 kB)

I.

A klub korán kezdte az idei biciklis idényt: Az első kirándulást a természetbe január 3-án szerveztük. A Jégbringa elnevezésű akció valóban hideg, télies időben zajlott. Az első út az albári halastavakhoz vezetett, ahol a tükörsima jeget is birtokukba vették a bringások. Februárban a két kereket a sítalp váltotta fel, de aki nem síelt, az is kellemes napot tölthetett a Krahule-i síközpont havas tájain. Március 1-jén még viszonylag hideg volt, amikor első nagyobb túrájára indult a csapat bemelegítő túrára Kislúcsra, ahol Csoma volt kedves vendéglátónk.
Bár a napocska már jobban sütött, még mindig elég hideg szél fújt, mikor néhányan az I. MaMa-Trek TT biciklis versenyen vettek részt.
Március 28-án a hagyományos Zöld nap keretében szemetet szedtünk. A kavicsbánya körül idén valamivel kevesebb szemetet sikerült szétszórni a természet „kedvelőinek“, de az alibisek így is begyűjtöttek néhány zsákkal. A tó felé vezető út mentén egy család teljes cipőkészletét találtuk: csizmát, félcipőt, papucsot, tornacipőt. Érthetetlen, hogy ezek miért nem a kukába kerültek, miért másoknak kellett összeszedni, visszaszállítani a faluba, és a szemétgyűjtőbe rakni. Mint ahogy érthetetlen az is, hogy az elhullott állatok tetemei miért a szántóföldek végében végzik egy nylonzsákban, hogy bűzt és fertőzést terjesszenek.
Április 5-én a túranaptárban nem terveztünk akciót, de az első igazán meleg napsütés kicsalogatott bennünket a természetbe. A „Hirtlenetúra a Feketevízhez“ jó kis kaland volt.
Április 18-án több helyszínen bringáztak a csapat tagjai. Páran Csehországban a Hřibský maratonon vettek részt, többiek pedig a Nagy-Duna felé vették az irányt. Bakán a gyerekek egy miniállatkertnek örvendeztek, majd a kerékpáros úton haladtunk egészen Sülyig. Visszafelé Dercsika és Várkony között egy szép határi úton figyelhettük meg a tavaszi természetet: virágzó bokrokat, őzeket, nyulakat. Március 26-án a Komáromi Napokon a Szabadság Vándorai viszatérő vendégeiként vettünk részt ismét szép számban a Csárda túrán. A versenyjellegű túra szervezője, Bujna Zoltán, aki pár esztendeje két keréken tette meg Vámbéry Ármin útját Dunaszerdahelytől egészen Teheránig. A fiatal utazótól minden túrakerékpáros sokat tanulhatott, mikor decemberben alistáli klubunkban tartott élménybeszámoló és könyvbemutatót.
 

II.

Ablakunkon újra a tél kopog, és már csak a túrák emléke él bennünk, melyeknek hangulatát és élményeit sem papírra vetni, sem fényképen vagy filmen megőrizni nem lehet. Az igazi élmény az, amikor ott vagy, és átéled. Érzed az erdő illatát, a tavaszi rét virágait, a harmatcseppet, a friss füvet, a száraz kaszálót a búzamezőt, az érlelődő szőlőt. Az érzést, mit a magasba jutás, a felhők közeledte, az alattad elterülő völgy nyújt, a legjobb számítógépes szimulátorok sem tudják helyettesíteni.

Túrakerékpáros klubunk jó néhány tagja élte át az elmúlt hónapokban ezeket az érzéseket. A túrák helyszínei a Csallóköz tájain túl Közép-Szlovákiát, a dél-szlovákiai Duna-Garam vidéket, a magyarországi Vértes hegységet és a Velence-i tó környékét is érintették. Feljutottunk a Vepor hegység legmagasabb pontjára, ahonnét az egész Poljana völgyet beláttuk. Út közben megcsodáltuk az errefelé jellegzetes lila kökörcsin virágát.

 A kora nyári zivatar után átéltük, hogy a Vértesben a párától telített levegőt hogyan szelik át a meleg napsugarak, lábunk alatt, a fák gyökereit kikerülve micsoda gyors patakokat áraszt a nemrég lezúdult eső!

 A Pákozd felett található emlékműparkból a Velence-i tó csalogatóan, teljes nagyságában nyúlt el alattunk , hogy túránk végeztével megmártózzunk kellemes vizében.

A vén Dunát meglátogattuk tavasszal, nyáron és ősszel is – mindig és mindenütt lenyűgöző tud lenni. A bal parton haladva a töltésről egymás után bukkannak fel a zöldben a kis falvak fehér templomtornyai. A jobb partról az Öreg-Duna vadregényes tájai csalogatnak. Délen már a Gerecse és a Burda hegység vonulata öleli körbe a Nagy-Duna egyre szélesedő medrét. A Libád és Béla határában húzódó dombokról nyíló kilátást talán sose élveztük volna, ha bicikliutunk nem vezet errefelé.

Aki velünk tartott, bizonyára szívesen vetíti vissza emlékezetében a tájak nyújtotta szépséget. Ezek az emlékek meglehet, tartósabbak lesznek, mint a ma divatos hétvégi bevásárló túrákon beszerzett kétes minőségű árucikkek. Az emlékek és élmények nem vesznek el, nem törnek össze, nem kopnak el, nem mennek ki a divatból sem. Örökké tartó jótállás van rájuk. Szeretettel ajánljuk mindenkinek. Csak elhatározás és két kerék kell hozzá!